február 2020 hónap bejegyzései

20 napból 7 napja már nincs semmi…

Amikor szépen kilogisztikázza az ember, hogy melyik napra mit tervez, hogy befejezze a dolgait…

Aztán puff…

Be kell feküdni, mert a Pici, bizony pici…

Nem akarok önzőnek tűnni, mert leendő anyaként a kicsi egészsége az első, na de… annyi dolgom lett volna még és így a Pici szobája leendő apukára marad.
Szegénykém, egy fél nap alatt szakadt a nyakába a főzés, mosás, takarítás, nekem dolgok becipelése és a látogatásom, amit 55 km, tehát 30-45 perc kocsikázás előz meg illetve felügyelni a lakásfelújítást, a gyerekszoba festést és előtte az onnan való kipakolást.
Persze ezekhez egy rossz szava nincs…

Minden tiszteletem és hálám az övé! 

Így 1 hét bent lét után, legalább volt értelme, 400 g növekedés. Ami azt jelenti, minimum 1 hét még bent, mire időpont lesz kitűzve.
Tudom dolgoznom kéne… jól esne…

Erre mit kapok attól, aki a világra szart engem?

“Miért nem kéreckedek haza, ha nő és minden rendben?
Hiszen lenne a munkával dolgom!”

Kössz, b_meg!

mother-estrangement

Azt hiszem, értem már miért nem nőtt oda haza… üdv újra sírás és gyomorideg… ilyenek után csak annyit érzek, hogy a Páromat akarom! De nem hívom ezzel, hiszen ma éjszakás és egyébként is… minek idegesítsem ezzel? Utálja, ha bánt engem. Nem akarom a kedvét lelombozni.

Nem értem azok után mit várok, hogy eldob magától mindent, amit második esélyként a Sorstól kapott… miután 9 hónapig egy kanyi kérdése nem volt, hogy létemről és a leendő unokáról… miután elvárná, hogy unoka maximum a nevén szólítsa és ne Mamának, Maminak vagy Nagyinak…. de ha lehet inkább sehogy…
Sőt, most már ideje lenne, ha én is csak a nevén szólítanám… egyébként, szívem szerint ezt tenném, mert nem érzem, hogy Anyám lenne… de mivel ennek örülne, nem adom meg neki ezt az örömöt!

Bárcsak mondhatnám, hogy ezek új dolgok, de 7-8 éves korom óta ez megy… csak most sokkal intenzívebb.

Beteg… kezelésre szorulna, de a szavamnak nincs súlya… aki szava számítana, ő meg másik utat választott. Igaz, az eredményhez nem vezet és emiatt a környezetében mindenkit tönkretesz ez a helyzet… de nem engedem. Ha rám is nyomja ez a bélyeget, a Páromra és a Picire nem engedem. Nem!

Én megtöröm ezt az egész “szar felmenők tettek ilyenné” kört!

Én nem merülök bele az önsajnálatba!

Megvédem azokat, akiket szeretek!

 

13 életelv

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mazochista, mizantróp, szemérmetlen

20 nap van hátra…

Írnék én másról… ételekről és gondolatokról. Kéretlen véleményt formáznék, csak azért, mert miért ne!?
De nem megy, túl sok a tennivaló és mind-mind ehhez az egy momentumhoz köthető.

Mától számolva,
a 20. napon beköltözök a kórházba…

A baj az, hogy ami erről eszembe jut, az a korlátozás és madzagon rángatás. A “senki nem tud semmit” fix állapot és így folyamatos a bizonytalanság.
Ezt szellemileg nem viselem jól, és lefáraszt. Ha bent vagyok, mindig az egekben a vérnyomásom és migrén kínoz. Ezektől tartok a legjobban és kicsit aggaszt, hogy előre felizgatom magam és akkor jönnek az előbb említett fincsiségek…

ördögi kör…

Aztán ott van a másik előreláthatóan frusztrációt keltő dolog, amit nem kerülhetek el.

Szobatársak…

Hormontól túltelítődötten átszellemültek, akik kényszert éreznek beszélgetni. Számomra ez a rémálom!
Decemberben legalább külön szobát kaptam. Választhattam. Most? Most sajnos nincs beleszólásom.

15dZ

Remélhetőleg ez a 20 nap nem fog leredukálódni, úgyhogy tőlem idegen módon, olyan nyugodtan fogadok minden ingert – legalábbis próbálok –, mint egy márvány szobor.
Illetve, ha ügyesen logisztikázok, éppen elegendő lesz az idő, hogy minden elrendezzek és nyugodt szívvel feküdhessek be.
Nem akartam ennyire kicentizni, de ez van, ha minden maga intéz az ember.

Challange accepted!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, pregnancy