core kategória bejegyzései

Dicséretre méltó?

Szeretem, ha szidnak!

Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki szereti, ha szidják.
Megkérdőjelezhető öröm, az igaz. De csak így kapok megerősítést a sikereimről. Egyenes, őszinte megerősítést!

Élettapasztalatom szerint, akiket dicsérnek rendszerint semmiben sem kiemelkedők és nem különböznek az emberek hétköznapi tömegétől… ezért is dicsérik őket.
Nagyon sztereotípikusak és egyszerűek, van bennük valamiféle élet, emberi boldogság, siker megfűszerezve néhány helyi problémával.

Személy szerint az ilyenek nem inspirálnak…
őszintén szólva…
hidegen hagynak!

A másik oldala ennek a megfigyelésemnek, hogy az igazán okos és sikeres emberek elég sok szidalommal találják szembe magukat.
A legkiválóbbak nem csak tudósok, celebek, hanem azok az emberek is akik közemberek, de saját környezetükben valamiben másokhoz képest kiemelkednek hajlamosak nagyon kemény kritikával és a tömeg gyűlöletével találkozni.

Hogy miért?

Mert irigységet, fekete negatívságot és félreértést okoznak! Csakis azért, mert nem sztereotípikusak és a hétköznapi emberek számára így a saját életük csak egy lassú elnyűtt keringő érzetét kelti, amiben nincs semmi izgató, váratlan, csak az elmúlás felé sodró unalmas bizonyosság és megszokás. Ezt ezek az emberek hajlamosak biztonságnak hívni… tévesen!
Az ilyen emberek egyszerűen remegni kezdenek, amikor az előbb említett sikeres embereket látnak, mert nagyon tisztán értéktelennek érzik magukat az ilyen személyiségek közelében.

A “sikeres” kifejezés nem beskatulyázható.
Megfoghatatlan és ezer arcú szó,
mert a sikert mindenki önmagához képest méri!

Ha az interneten látok valakiről egy csomó negatív, utálatos kritikát, mindig felkelti az érdeklődésemet. Elkezdem tanulmányozni és mindig rá kell jönnöm, hogy ez egy unikum, egy igazán értelmes és érdemes személyiség.

Olvastam egyszer egy idézetet, ami nagyon megragadt bennem:

“Annyi utálatos dolog van benned, hogy biztos vagyok benne, hogy csodálatos ember vagy!”

Ezért szeretem, ha szidnak…

Így látom, hogy előre fele menetelek úgy, hogy lábnyomot hagyok magam után. Nem pedig egy már meglévőbe lépkedek.

Előre lépek, cselekszem és ha nincs tetteim nyomán gyűlölet, – amit nem mernek a szemembe mondani, de a kisugárzásuk és titkosnak szánt lopott pillantásuk tagadhatatlan – akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy jó irányba haladok-e?
Végülis, ha nincs gyűlölet, hanem irányomba mindenki boldog és elismerő, akkor nagy valószínűséggel katasztrofálisan csökken az energiaszintem és kezdek sablonossá válni…
Szerencsére, ez eddig nem jellemző az életemre!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, mizantróp, szemérmetlen

Lejárt…

… a gyermekágyi 6 hét!

Amilyen hirtelen berendeltek a kórházba 22 nappal a szülés tervezett időpontja előtt, annyira hamar elment ez az időszak.

Bezzeg a bent töltött idő… az csigalassan telt!

Összességében valami ilyesmire számítottam, amikor a műtét utáni felépülésre készültem lelkileg. Az mondhatni nem okozott meglepetést.
Az anyaság, na az már más tészta! Az okozott meglepetést, függetlenül attól, hogy arra meg se próbáltam felkészülni olyan tekintetben, hogy nem próbáltam előre elképzelni milyen is lesz. Gondoltam, úgyse fog menni.

Jól gondoltam.

Elképzelni se tudtam volna akkor se, ha akartam volna. Ettől függetlenül mégis meglepetések sora ért ezzel kapcsolatban.
Pozitív meglepetések sorozata!

Kezdődhet a tényleges regenerálódás!

Az elmúlt 6 hétben a belső szervek visszatértek eredeti helyükre, a 18 cm hegem csodaszép és a fűző rengeteget segített a hashártya hasizmokhoz való visszatapadásában.

Most jöhet a törzsizmok, hasizmok állóképességének és erejének regenerálása, vagyis vissza fejlesztése. Nem lesz egyszerű főleg, hogy mostmár itt a pici lánykám, de igazából a siker az egyetlen lehetőség. A többi csak sületlen kifogás! Legalábbis az lenne, ha elbuknék. Ami nem opció esetemben!

celestial-drawing-lotus-flower-7

Ezek mellett pedig pörög az életem, ami teljesen megújult és teljessé vált 6 hete.
Olyan ajtók nyíltak meg az elmúlt időben, amikre nem is gondoltam. Olyan érzések kavarognak a levegőben, amikre nem is számítottunk.

Csodás, ijesztő és egyben semmire el nem cserélném érzések, energiák kavarognak most körülöttem. Ezek kezelése jár lemondással is, de teljes mértékben megéri. Igaz, hogy nem egyszerű, de szerencsére van ebben segítségem.

Neki ezért a támogatásért olyan meglepetéssel készülök, amit igaz már megérdemelt volna, de most tényleg meg fogja kapni. Mostmár tényleg kijár neki.

Egy dolog ellenben vitathatatlan:

Egy csodálatos új szakasza jött el végre az életemnek!

Purple-Mermaid-with-Lotus-Flower

Hozzászólás

Kategória: core, pain&gain, pregnancy

20 napból 7 napja már nincs semmi…

Amikor szépen kilogisztikázza az ember, hogy melyik napra mit tervez, hogy befejezze a dolgait…

Aztán puff…

Be kell feküdni, mert a Pici, bizony pici…

Nem akarok önzőnek tűnni, mert leendő anyaként a kicsi egészsége az első, na de… annyi dolgom lett volna még és így a Pici szobája leendő apukára marad.
Szegénykém, egy fél nap alatt szakadt a nyakába a főzés, mosás, takarítás, nekem dolgok becipelése és a látogatásom, amit 55 km, tehát 30-45 perc kocsikázás előz meg illetve felügyelni a lakásfelújítást, a gyerekszoba festést és előtte az onnan való kipakolást.
Persze ezekhez egy rossz szava nincs…

Minden tiszteletem és hálám az övé! 

Így 1 hét bent lét után, legalább volt értelme, 400 g növekedés. Ami azt jelenti, minimum 1 hét még bent, mire időpont lesz kitűzve.
Tudom dolgoznom kéne… jól esne…

Erre mit kapok attól, aki a világra szart engem?

“Miért nem kéreckedek haza, ha nő és minden rendben?
Hiszen lenne a munkával dolgom!”

Kössz, b_meg!

mother-estrangement

Azt hiszem, értem már miért nem nőtt oda haza… üdv újra sírás és gyomorideg… ilyenek után csak annyit érzek, hogy a Páromat akarom! De nem hívom ezzel, hiszen ma éjszakás és egyébként is… minek idegesítsem ezzel? Utálja, ha bánt engem. Nem akarom a kedvét lelombozni.

Nem értem azok után mit várok, hogy eldob magától mindent, amit második esélyként a Sorstól kapott… miután 9 hónapig egy kanyi kérdése nem volt, hogy létemről és a leendő unokáról… miután elvárná, hogy unoka maximum a nevén szólítsa és ne Mamának, Maminak vagy Nagyinak…. de ha lehet inkább sehogy…
Sőt, most már ideje lenne, ha én is csak a nevén szólítanám… egyébként, szívem szerint ezt tenném, mert nem érzem, hogy Anyám lenne… de mivel ennek örülne, nem adom meg neki ezt az örömöt!

Bárcsak mondhatnám, hogy ezek új dolgok, de 7-8 éves korom óta ez megy… csak most sokkal intenzívebb.

Beteg… kezelésre szorulna, de a szavamnak nincs súlya… aki szava számítana, ő meg másik utat választott. Igaz, az eredményhez nem vezet és emiatt a környezetében mindenkit tönkretesz ez a helyzet… de nem engedem. Ha rám is nyomja ez a bélyeget, a Páromra és a Picire nem engedem. Nem!

Én megtöröm ezt az egész “szar felmenők tettek ilyenné” kört!

Én nem merülök bele az önsajnálatba!

Megvédem azokat, akiket szeretek!

 

13 életelv

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mazochista, mizantróp, szemérmetlen

20 nap van hátra…

Írnék én másról… ételekről és gondolatokról. Kéretlen véleményt formáznék, csak azért, mert miért ne!?
De nem megy, túl sok a tennivaló és mind-mind ehhez az egy momentumhoz köthető.

Mától számolva,
a 20. napon beköltözök a kórházba…

A baj az, hogy ami erről eszembe jut, az a korlátozás és madzagon rángatás. A “senki nem tud semmit” fix állapot és így folyamatos a bizonytalanság.
Ezt szellemileg nem viselem jól, és lefáraszt. Ha bent vagyok, mindig az egekben a vérnyomásom és migrén kínoz. Ezektől tartok a legjobban és kicsit aggaszt, hogy előre felizgatom magam és akkor jönnek az előbb említett fincsiségek…

ördögi kör…

Aztán ott van a másik előreláthatóan frusztrációt keltő dolog, amit nem kerülhetek el.

Szobatársak…

Hormontól túltelítődötten átszellemültek, akik kényszert éreznek beszélgetni. Számomra ez a rémálom!
Decemberben legalább külön szobát kaptam. Választhattam. Most? Most sajnos nincs beleszólásom.

15dZ

Remélhetőleg ez a 20 nap nem fog leredukálódni, úgyhogy tőlem idegen módon, olyan nyugodtan fogadok minden ingert – legalábbis próbálok –, mint egy márvány szobor.
Illetve, ha ügyesen logisztikázok, éppen elegendő lesz az idő, hogy minden elrendezzek és nyugodt szívvel feküdhessek be.
Nem akartam ennyire kicentizni, de ez van, ha minden maga intéz az ember.

Challange accepted!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, pregnancy