jókedvmókaéskacagás kategória bejegyzései

Szopófantom

Szigorított intézkedések. Természetesen csakis a közjó érdekében. Mert nem volt még példa a történelemben, hogy szarnak az átlag ember fejére, ha úgy hozza az érdek, áááá dehogy!

Mert minket mindig védenek, oltalmaznak és biztos nem valami figyelemelterelés vagy teszt az egész, áááá dehogy!

Mert kis társadalmunk alapja az egyenlőség, segítőkészség, őszinte óvni akarás felebarátunk felé. Ezen alapul a mai világrend, ebbe az isteni jellemet megszégyenítő érintetlen hófehér lelkületű társadalomba szocializálódunk, ahol nyoma sincs az érdekeknek, kapzsiságnak, korrupciónak.
Mert itt nem az a korrupció csak, amiből minket kihagynak, áááá dehogy!

Erről jut eszembe…

Eme nemes világba, országba csak nem felejthetem el, hogy hálás legyek ezért a szülői érzéseket megszégyenítő romlatlan aggódásért.Így azon morfondírozom, hogy feláldozom egyik szép csipkés melltartómat.

Hogy miért?

Csinálok belőle szájmaszkot! Szűri annyira minimum azt, amit kell, ha azon a zsebkendőnek is pocsék maszkok teszik a dolgukat.

Jah, és tudjátok még mit?

Feláldozom eme nemes köszönetnyilvánítás érdekében lánykám egyik cumiját is.

Na az meg miért?

Beleragasztom a fél melltartóból készített maszkom belső felébe, hogy amikor felhúzom, a maszkon belül tudjak cumizni.

Akkor legalább sosem tévesztem szem elől, hogy mennyire kényük-kedvük szerint szopatnak minket!

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, jókedvmókaéskacagás, mizantróp, szarkazmus, szemérmetlen

Az idő majd igazolja…

Egyszerű sétának indult a vége meg az lett, hogy az idő múlásával találtam szembe magam… de pofátlanul.

Hova tart a Világ? Jó irányba? Én sajnos, sőt mi emberek mind, meg nem mondhatjuk, nincs hozzá jogunk. Csak alkalmazkodni tudunk, más lehetőségünk nincs. Akármi is legyen erről a véleményünk.
Az útirány jó-e vagy rossz… az idő majd igazolja!

Három kislány… kiskamaszok… 11-14 év közé saccoltam őket. Vagy ez mostanság már a kamasz kor? Zene üvöltött a mobiljukból és a padon ülve beszélgettek. Mondjuk, teljesen elfogadott ruhában, nem is értem mi ez a kollektív felháborodás a mai kiskamaszok kinézetét illetően…
Mindegy is nem ez az, ami a figyelmemet felkeltette. Hanem a zene, amit hallgattak.

Tetszett, nem régen jelent meg. Sőt, szeretem! Csak… amikor én ennyi idős voltam, mint ők most, akkor is voltak ilyen jellegű zenék, de nem a mi korosztályunk hallgatta őket.
Akkor a fiú bandáké volt a reflektorfény, akik a csalárd nők helyett a bájos, érző szívű nőket kutatják, akik nem törik össze a szívüket.

Oké, jó-jó, tudom kurv@ jó marketing fogás, hiszen minden kislány szerelmes volt valamelyik banda tagba. Én se voltam kivétel.
A felállás pedig, amiben a férfi típusok felvonultatva lettek, hogy minden lány megtalálja a saját ideálját, akibe belezúghat, mindig ugyan az volt: a tánczseni latin-amerikai, a csupa szív színes bőrű, a sötét hajú rosszfiú aki valójában őszinte és kedves, a vörös vagány és az érzékeny érzelmekkel telített kisfiús bájjal megáldott kékszemű szöszi. Utóbbi rendelkezett általában a legnagyobb rajongótáborral, bár a többiek se panaszkodhattak.
Személy szerint, nekem a kinézetre rosszfiú, de valójában érző és kedves srác volt a favorit. Az erős külső-belső kontraszt mindig is vonzott. Ne utálj érte, fiatal voltam és naív.
Csak vicceltem, mai napig ez az ideálom!

Visszakanyarodva a lényeghez, az üzenet amit közvetítettek az értéket képviselt. Őszinteség, igaz szerelem iránti vágyakozás és az érzelmek felvállalása és megélése.

Ez szép és jó.

Na, de amit a kiscsajok hallgattak, hmm… nem is tudom. A titkot elmondó dalszöveg, hogy hogyan legyen gyémánt eljegyzési gyűrűnk úgy, hogy nem főzünk, mosunk takarítunk, sőt ehhez még csak nem is konyítunk, nos…
A nedves p_nci sokszoros emlegetése a szövegben, és a vágyakozás a mítikus király kobra után, valamint “az XXL nagyság és XXL keménységnél lejjebb nem adjuk” téma fejtegetése… hmm…
Igen, régebben is voltak ilyen dalszövegek, de akkor minket nem ez fogott meg…

Na ugye, hogy pofátlan az idő, ahogy elrepül…

Most kéne jönnie részemről a “bezzeg az én időben…” szövegnek? Meg, hogy “azok az idők mennyivel jobbak voltak”?
Minek? Értelme sem volna.
Ez csak egy téma kicsi elméleti fejtegetése volt, miközben tovább sétáltam.

Aztán mi rántott ki ebből a gondolatmenetemből?

Éppen egy fém vékony rácsos kordon mellett haladtam el, ami egy építkezést kerít el az illetéktelenektől, de csak belépés tekintetében. Az a laza rácsozottság mindent látni enged.
Ha valamit be szándékoztam volna hajítani, se tudtam volna a rács vékony fém szálát eltalálni.

Hogy miért fejtegetem ezt ennyire részletesen?

Mert, ami az öregedésemmel kapcsolatos gondolatmenetből felébresztett, az egy éles hangú nagy csattanás volt. A szemem láttára. A rácsozásként használt huzalnak fejjel nekirepült egy szitakötő. A feje szélesebb volt, mint a huzal.

A balf@sz…

Hogyan?… De most komolyan… hogy? És még csak nem is az a mezei kicsi, hanem az a nagy b@szó méretű. A szerencsétlen meg még meg is szédült, leírt a levegőben egy vargabetűt, aztán olyan csík egyenest elhúzott, mintha ő is cikinek érezte volna.

Mondjuk jah, jól érezte, az volt…

Szóval ezek után, amikor az ember lánya azon filózik, ez utóbbi látvány tényleg megtörtént-e vagy tudtomon kívül dzsanga került a szervezetembe és az fejti éppen ki a hatását, inkább nem agyaltam a kiscsajok által hallgatott amúgy kurv@ jó szám társadalomra, illetve a társadalom kiskamaszaira kifejtett hatásán tovább.

Miért nem?

Mert az idő, majd igazolja!

Hozzászólás

Kategória: complicated, jókedvmókaéskacagás, mertmegérdemlem, szeretetésbéke

Bizalom

Nehéz… nagyon!

Főleg nekem. Nem mondom, hogy irányítás mániás vagyok, de… szeretem, amikor a szálak a kezemben futnak össze.

Akkor mégis hogy lehet, hogy nem vallom magam irányítás mániásnak?

Szeretek spontán reagálni dolgokra. Megülni a váratlanul érkező hullámot, miközben sodródok az árral. Csak mert élvezettel tölt el.

DE

Ha érzelem kerül a gépezetbe, már más a helyzet. Ha nem érzem, hogy a kezemben futnak össze a szálak, akkor úgy érzem, hogy Damoklész kardja rögvest a koponyámba ékelődik.

Nem szeretem ezt az érzést…

Talán, ez az én karmikus keresztem, amit cipelnem kell és folyton ott motoszkál bennem küzdésre sarkallva.
Küzdelemre, hogy elnyomjam magamban a bizalmatlanságot, gyakoroljam a megbocsátást.

Miért?

Mert mindent egybe vetve, megérdemli. A saját rossz beidegződésem, vagyis… tapasztalataim által vált beidegződésem nem ok arra, hogy FBI ügynököt játsszak és ezzel az agyára menjek.

Magamat legyőzni miért ennyire nehéz?

Ha jobban… őszintébben bele gondolok… Előfordulhat, hogy saját magamba vetett bizalmatlanságom… bizonytalanságom az, amit kivetítek ily’ módon?

Bizony elő…

Frusztráló… piszkosul!

Az a gond, hogy minden eshetőségre fel szoktam készülni. Legalábbis próbálok.
Mi van, ha igazam van? Én meg megadom a bizalmat, a tiszta lapot aztán bumm, felsülök. Akkor mi lesz?

147119-trust-issues8208862534855449221.jpg

Összetörök! Rettegek, hogy összeszedhetetlenül.

Akkor mi lesz velem?

Tettem valamit, amiért a karma ezt a folytonos harcot akasztotta a nyakamba?

Önfejlesztés. Úgy látom elkerülhetetlen.

Tényleg csakis a változás az egyetlen állandó dolog!

Más is ilyen ingoványos talajon mászkál. Én vagyok az egyetlen ilyen gyenge lélek, aki emiatt rinyál? Talán ott van a kutya elásva, hogy magam sem hiszem, hogy szerethető vagyok? Hiszen, ha én nem tudom magamat, más hogyan tudna szeretni?

Hmmm… még egy pont, amit erősítenem kell az új Holdévben. Hol is tartok?
1. Bizalom
2. Őszinte megbocsátás
3. Lelki erősödés

Ma van az év első újholdja (ebben a pillanatban, 22:44:00-kor), jó időzítés az új dolgok elindításához. Holnap Holdújév, még egy érv az önfejlődésem elindításához. Igen, én hiszek az ilyesmiben.

Ha nem lennék ilyen makacs, szókimondó, karakán, akkor könnyebben menne, az biztos. De így, hogy ennyit kell nyelnem a fejlődés érdekében. Ennyi hév, indulat, amit most nem mondhatok ki, hogy magasabb szintekre szárnyalhassak. Őrjítő lesz, már előre érzem. Ez van. Hajrá, ugorjunk neki!

Hozzászólás

Kategória: complicated, férfiak, jókedvmókaéskacagás, mazochista, sex drugs rocknroll, szemérmetlen, vágy

Kik is a valódi állatkínzók?

“A divat múlandó, de a stílus örök!”
Coco Chanel

Milyen igaz…!

FB_IMG_1579379863388

Vannak dolgok az életben, amik mindig is stílusosak maradnak. Ezek természetesen nem mindig a legolcsóbb dolgok, de nem is megfizethetetlenek. A kérdés csak az, adott ember inkább mennyiséget, vagy minőséget akar.

Én az utóbbihoz sorolnám magam.

Természetesen ezek a dolgok is felhígultak. Vagyis, elterjedtebbek lettek a hígult változataik, amiknél már oda a stílusosság. Milyen szomorú!

Több végzettségem, szakmám van. Akad közötte olyan, ami kimondottan a pénzhez köthető. Közvetlenül. Akad olyan, ami akár kiegészítője is lehet az előbbinek, de inkább közvetetten köthető a pénzhez. Utóbbi egyben nagy szerelem is, egész életemben az volt, végig kísért, és az is lesz.
Ami a probléma, hogy mostani társadalmunk egyik felhígult stílus jegyéhez köthető, ha nem a legeslegfelhígultabbhoz.

Természetesen, megvan az a bizonyos rétege ennek is, ami még hozza magával azt az érzést, amikor mondjuk egy nem csak szép, de erős kocsiba is beülsz. Amikor kattintasz a polaroid géppel és várod, hogy megjelenjen a kép a fotópapíron. Amikor felhúzod a combfixet a harisnya tartóval vagy belebújsz egy időtlenül lenyűgöző fűzőbe. Amikor az a bizonyos fekete magassarkú cipő, aminek piros a talpa felkerül a lábunkra. Amikor felbontunk és megízlelünk egy minőségi bort vagy pezsgőt. Amikor a Férfi beteszi nap végén a zongora lakk óratartójába az aznap viselt óráját, hogy másnap az adott naphoz legjobban illőt válassza ki. Mind-mind hozza magával azt a bizonyos sokat emlegetett érzést!
Ezek persze nem a legolcsóbb, de igenis megfizethető dolgok, ha valaki érti a minőség és mennyiség közötti differenciát.

WCK4FMG8

Még egy példa a végére:
Amikor örömödet leled haza érve, hogy nem csak egy jó vérvonalból származó csodaszép kutyád van, ami emiatt nem csak egészséges genetikával bír, de okos is. Tanítható, gyönyörűen dolgozik, amit nem mellesleg imád és ezáltal olyan érzés vele séta közben végigvonulni az utcán, ami csak az előbbi felsorolásokhoz fogható, de túlmutat azon… legalábbis esetemben.

El is érkeztünk a lényeghez.

Amikor az embernek valami nem csak hobbi vagy szakma, hanem életcél és olyan rajongás, ami az őrület határait súrolja, kicsit érzékenyebb a témával kapcsolatban.
Főleg, ha sok tudatlan azt hiszi magáról, hogy szakavatott a témában.

Nekem ilyenek a kutyák.

Mióta az eszemet tudom imádom őket, nem csak azt a stílust amit képviselnek, hanem a hűségüket, bohókás jellemüket és tényleg mindent megtennék, hogy a lehető legjobbat nyújthassam nekik. De sajnos a mostani mindent és mindenkit megakarunk menteni trend ide is elhozta a veszélyes felhígulást. Túlságosan is.

Azt hittem, ha terjesztem az igét, segítek átadni a tudást, hogy kell velük bánni, jót akarni nekik úgy, hogy elfogadjuk nem emberek, akkor nem csak a gazdák szeme nyílik fel, de kedvenceik is boldogabb életre számíthatnak.

Nem így lett! Hogy miért? Mert az ember gyenge, és megerősítést vár el gyenge lelkéhez a kutyától, csakhogy ez nem így működik. Ebből lesznek a frusztrált, ideggyenge és beteg lelkű állatok! Azt hiszik sokan, mindent megadnak kedvencüknek és ők vannak értük, pedig szegény pára van a lelkileg gyenge gazdijáért, mert az támaszkodik rá és nem fordítva, ahogy lennie kéne.

Tisztelet a kivételnek, mert olyan is van szerencsére.

Nem jog kutyát tartani, hanem kiváltság!

Ez nem elhanyagolható tény! Sajnos, ezt elfelejtik és ez vezetett a felhíguláshoz.
A sok olyan szaporított állathoz, aminek örökbe fogadása és megvétele az igazi állatkínzás! Mert ezzel, hogy smucig módon minél kevesebbet szánunk egy kutyára, megyünk az olcsóság felé és a szaporítók munkáját támogatja a magát nemesnek hitt divat társadalmunk. Pfff, szánalmas!
Nem az az állatkínzó, aki bőrkabátot, vagy szőrmebundát visel. Nem azoknak kell az állatok jogairól papolni, akik húst is esznek.
Igenis akik szaporítótól vásárolnak, örökbe fogadják ezeket a szaporítók által vagy felkészületlen gazda által kitett ideggyenge, beteg egyedeket azok az igazi állatkínzók!

Drágáim, nyeljétek be a békát, egy valamire való tenyésztőtől vett kutya, ami egészséges is és boldog élete lehet, mert rendelkezik idegrendszerrel és ellenőrzött felmenőkkel, az 1000-1200 eurótól kezdődik! Sok? Pedig ehhez még elengedhetetlen, hogy elvidd szakemberhez rendszeresen, hogy te és kedvenced kihozzátok magatokból azt, ami a megfelelő és boldog együttéléshez kell. Sok? Képzeld kozmetikushoz is rendszeresen kell egészségügyi szempontból járatni. Nem, ezt sem tudja egy gazda se otthon elintézni, akárcsak az előbbit, mert fingja nincs egyik szakmához se, csak baleset lenne belőle, ha egy laikus nekilát oktatgatni, meg ollózgatni otthon. A felmerülő alap orvosi költségeket még nem is említettem, illetve az idődet ezeken felül, amit rájuk kell szánni. Sok? Akkor neked nem kell kutya!

DE

Az ilyen egészséges kutyának nevethető kedvenc egy igazi stílus jelkép, amin nem fog az idő vasfoga. Ami nem csak küllemre, de jellemre, viselkedésre és munkára is első osztályú és élete végéig olyan szeretetben és örömben fogja gazdáját részesíteni minden feszültség és felesleges orvosi költségek nélkül, ami egy fénypont lesz a hétköznapjainkban.

Ne áltassátok magatokat, hogy erre a szaporítós és örökbefogadott is képes, mert nem. Beteg lesz, rengeteg pénz elmegy rá, majd meghal, mert a genetikán javítani nem lehet ha ellenőrizetlen kezek alkották és ott marad a gazdi egyedül kutya nélkül, a fájdalmával, hogy idő előtt jött a búcsú.
Vagy megkapja többször otthon és haptákba vágja magát ember létére, mert Fifike bizony genetikai selejt és szegény nem érti miért bántja az ételt adó kezet, de bizony bántja. Mert egy állatkínzó, aki történetesen a gazdája, támogatta elhozatalával a szaporítókat. Gratulálok!

Tudom, mondandóm nyers és kemény,
de minden szava igaz!

Hát nem lenne csodásabb, ha az ember, amiért fizet, ott áll mellett 10-15 évet? Egészségesen, miközben odaadó a családjával, és a gyereket se kell tőle félteni? Nem jobb, egy olyan kutya, akit megdicsérnek sétáltatás közben, hogy milyen gyönyörű és nem kapja meg azt a kezet, ami simogatás gyanánt felé nyúl?

Dehogynem!

Higgye el nekem mindenki aki nem szakmám béli. Nem, nem értetek hozzá! Igenis kell szakértő segítséget kérni, ez nem ciki! Sok, ha nem az összes balesetet megelőzheti!

Ami pedig nagyon fontos, a kutya nem ember! Ez a legszebb az egészben! Úgyhogy ne viselkedjünk velük úgy és akkor nem csak a gazdik, de kedvenceik is boldogok lehetnek.

Ha ezeket szem előtt tartanánk,
visszakaphatnák végre igazi helyüket
a stílus oltárán!

20200116_004253

Hozzászólás

Kategória: complicated, dog, elegant, jókedvmókaéskacagás, style, szemérmetlen, vágy, vonzódás