mizantróp kategória bejegyzései

mizantropia

Anyák napja szarság

Anyaként töltöm ezt a napot. Életemben először és ha Fortuna kegyes hozzám, ez így is marad halálom napjáig.

Félreértés ne essék, vannak dolgok amiket én is tisztelek. Az Anyai lét is ilyen, noha pont annyira hétköznapi, mint különleges. S tán pont ezen mivolta nyeri el tiszteletemet.

DE

Egyrészt nem gondolom, hogy ezt egy napba bele kéne sűríteni, hisz’ minden nap hálával kéne adóznunk az Anyáknak. Illetve nem gondolom, hogy ez másra tartozna. Lehetne ezt szépen csendben, tényleg tisztelettel intézni.
De nem, ebből is egy nyavalyás ünnepet kell kreálni, hogy a kisebbségi és egyéb komplexussal és saját önértékelésükkel is küzdő emberek felszínes módon mutogathassák másoknak, hogy mennyire jók és különlegesek és hálásak is ők valójában…

I-Have-Missed-My-Mom-Every-Single-Day

Egy nap, amikor azok akiknek egy Anya nem adatott meg, vagy már elvesztették még nyomorultabbul érezzék magukat, mert csodás társadalmunk a képükbe nyomja ezt a tényt akarva-akaratlanul “ünnep” köntösbe bugyolálva.

Vagy mondok jobbat!

Egy nap, amikor azok, akiknek nem adatott/adatik meg az, hogy Anyává váljanak szarul érezhessék magukat és kereshessék magukba a hibát:
“Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”, “Mit rontottam el?”, “Bennem van a hiba, vagy a Sors ilyen kegyetlen?”, “Más miért lehet Anya? Én miért nem? Én miért nem lehetek az a bizonyos “Más”, akinek ez sikerül?” és a többi és a többi…

Amíg felnőtté válunk, szüleinken, társadalmunkon és környezetünkön keresztül kapunk, vagy inkább belénk ivódik egy értékrend. Mi a jó és mi a rossz, mit kell tisztelni és mit megvetni…
Mi van, ha a kapott értékrend satnya és lehúzó? Ha a jó lelkeket csak sivárságba, önmarcangolásba taszítja, hogy a lelkileg sérült és gyenge emberek jobbnak érezhessék magukat ilyen kicsinyes módon?

Van az a fals mondás, hogy mindenki egyenlőnek születik. Persze, ez hazugság, de mi van, ha ezek csak ennek az illúziónak az igazolására teremtettek?

Úgy vélem, ennél az ünnepnél semmi nem tolja jobban a képünkbe azt, hogy nem vagyunk egyenlőek. Ami igaz… de pont azért vagyunk többek mi, azért vagyunk emberek, hogy lehetőségeinkhez mérten a legjobbat kihozva magunkból éljünk.

pinpng.com-raven-feather-png-5860007

Ez az ünnep pedig véleményem szerint, az egyik legembertelenebb a maga meztelen, csupasz valójában. Mert a hálát nem egy nap kell éreznünk… de ez az egy nap tökéletes, hogy másokkal éreztessük, mi mennyivel jobbak vagyunk, ráadásul olyan köntösbe bújtatva ezt, ami érzéketlen, már-már könyörtelen, ha azokat is figyelembe vesszük, akik az Anyai lét vagy Anyai személy hiányát kénytelenek elviselni.

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, szemérmetlen

Baklava, a posztapokaliptikus világ hűtőinek kincset érő rejtett finomsága

Akik szeretnek zombis játékokkal időt eltölteni, azoknak biztosan ismerősen cseng a Dying Light név. Ha fel kéne sorolnom a számomra TOP 5 játékot jelentő neveket, nálam biztos előkelő helyen szerepelne!

Ha pedig túl kell élni, akkor túl kell élni!

Na ebben bizony – egy olyan világban – tuti segítene egy-egy elhagyatott hely, elhagyatott hűtőjében fellelt baklava.
Kevés mennyiségben is irdatlan kalória, egyenlő túlélés. Kell ennél többet érő kincs?

Nem!

Igaz, nincs zombi apokalipszis. Csak korona világjárvány. Meg bezártság és kijárási korlátozás. Szájmaszk viselési kötelezettség… és természetesen, el ne felejtsem a kihagyhatatlant: Győrfi Pál!

Nem tudom melyik variáció jobb…

Na ezek bizony vannak… körítve sok beszűkült, ostoba, megvezethető emberrel.
Mindegy is, ebbe nem kívánok bele menni és részletesebb véleményt nyilvánítani, sokkal fontosabb téma a mai.

Mégpedig a baklava!

Férjem közölte, hogy édeset enne. Persze hozzá tette, nem muszáj, csak örülne, jól esne neki.
Na puff, ugyan mikor tudok én nemet mondani!? De itt a pici 2 hónapos kis csöppségünk, akinek bizony vannak “csak Anya kezében van összkomfort és világbéke” pillanatai.

Kellett valami könnyen, gyorsan elkészíthető. Ami kielégíti egy megrögzött hedonista ritkán előbújó édesség iránti vágyakozását. Itt jött a képbe a baklava!

Szóval, ha bárki unja a korona mizériát, van fölös ideje, energiája és levegője a szájmaszk mögött, az készítse el ezt a koronát érdemlő ízlelőbimbóknak tömör gyönyört okozó édességet. Meg fogja koronázni a napját, az holt biztos!

Hozzávalók:
– réteslap (2×9 lap)
– 650 g cukor
– 100 g méz
– 400 g darált dió
– 1 ek. fahéj (őrölt)
– vaj vagy margarin
– 3 dl víz

20200422_224700

Előszőr egy edénybe bele öntjük a vizet, fahéjat, a mézet és 250 g cukrot. Indukciós tűzhelyen 9-es fokozaton (normál tűzhelyen erős lángon) összeforraljuk homogén állagúra kb. 10 perc alatt. Majd a kapott szirupot félre is tehetjük, amíg maga a süti el nem készül.

Előmelegítjük a sütőt légleveréses módban 180 fokra. Amíg bemelegszik összeállítjuk a baklavánkat!

20200422_224824

Egy edényben összekeverjük a 400 g darált diót a megmaradt 400 g cukorral, majd félretoljuk, amíg meg nem töltjük vele a réteslapokat.

Photo Collage_20200422_225034344

Megolvasztjuk a vajat. Ha időközben elfogyna, olvasztunk még hozzá.
Egy tepsinek az alját, amibe a réteslapok elférnek, kikenjük a megolvasztott vajjal. Rárakunk egy réteslapot, majd azt is megkenjük vajjal és rétegezhetjük rá a többit. Minden egyes lapot szépen kikenünk, így elhasználva 9 darabot.

Ezt követően a cukros diónkat ráöntjük a 9 kikent lapja. Elsimítjuk, hogy egyenletesen befedje mindenhol.

Jöhet a következő 9 lap.

Photo Collage_20200422_225139108

Az első réteslapot, amit a diós töltelékre teszünk, mind a két oldalt megkenjük, hogy kevésbé csúszkáljon. A fennmaradó lapokat is egyesével megkenjük.
A legutolsó réteslap legtetejét is vajazzuk, majd fogunk egy éles kést és előre felszeleteljük a sütit.

Photo Collage_20200422_225312222

Betesszük az előmelegített sütőbe 30-40 percre (sütőtől függően)! Nekem személy szerint 33 perc elegendő szokott lenni.
Amikor ezzel megvagyunk, az éppen kivett forró baklavára rákanalazzuk az előre elkészített fahéjas szirupot és hagyjuk állni minimum 30 percet.

Fogyasszuk jó étvággyal!

De előtte ne felejtsük levenni a szájmaszkokat
és alaposan kezet mosni!
Esetleg megkínálni Győrfi Pált is szigorúan 1,5 méterről!

20200422_225344

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, gamer girl, korona, mertmegérdemlem, mizantróp, recept, szarkazmus

20 napból 7 napja már nincs semmi…

Amikor szépen kilogisztikázza az ember, hogy melyik napra mit tervez, hogy befejezze a dolgait…

Aztán puff…

Be kell feküdni, mert a Pici, bizony pici…

Nem akarok önzőnek tűnni, mert leendő anyaként a kicsi egészsége az első, na de… annyi dolgom lett volna még és így a Pici szobája leendő apukára marad.
Szegénykém, egy fél nap alatt szakadt a nyakába a főzés, mosás, takarítás, nekem dolgok becipelése és a látogatásom, amit 55 km, tehát 30-45 perc kocsikázás előz meg illetve felügyelni a lakásfelújítást, a gyerekszoba festést és előtte az onnan való kipakolást.
Persze ezekhez egy rossz szava nincs…

Minden tiszteletem és hálám az övé! 

Így 1 hét bent lét után, legalább volt értelme, 400 g növekedés. Ami azt jelenti, minimum 1 hét még bent, mire időpont lesz kitűzve.
Tudom dolgoznom kéne… jól esne…

Erre mit kapok attól, aki a világra szart engem?

“Miért nem kéreckedek haza, ha nő és minden rendben?
Hiszen lenne a munkával dolgom!”

Kössz, b_meg!

mother-estrangement

Azt hiszem, értem már miért nem nőtt oda haza… üdv újra sírás és gyomorideg… ilyenek után csak annyit érzek, hogy a Páromat akarom! De nem hívom ezzel, hiszen ma éjszakás és egyébként is… minek idegesítsem ezzel? Utálja, ha bánt engem. Nem akarom a kedvét lelombozni.

Nem értem azok után mit várok, hogy eldob magától mindent, amit második esélyként a Sorstól kapott… miután 9 hónapig egy kanyi kérdése nem volt, hogy létemről és a leendő unokáról… miután elvárná, hogy unoka maximum a nevén szólítsa és ne Mamának, Maminak vagy Nagyinak…. de ha lehet inkább sehogy…
Sőt, most már ideje lenne, ha én is csak a nevén szólítanám… egyébként, szívem szerint ezt tenném, mert nem érzem, hogy Anyám lenne… de mivel ennek örülne, nem adom meg neki ezt az örömöt!

Bárcsak mondhatnám, hogy ezek új dolgok, de 7-8 éves korom óta ez megy… csak most sokkal intenzívebb.

Beteg… kezelésre szorulna, de a szavamnak nincs súlya… aki szava számítana, ő meg másik utat választott. Igaz, az eredményhez nem vezet és emiatt a környezetében mindenkit tönkretesz ez a helyzet… de nem engedem. Ha rám is nyomja ez a bélyeget, a Páromra és a Picire nem engedem. Nem!

Én megtöröm ezt az egész “szar felmenők tettek ilyenné” kört!

Én nem merülök bele az önsajnálatba!

Megvédem azokat, akiket szeretek!

 

13 életelv

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mazochista, mizantróp, szemérmetlen

Ismered a mesét?

“Repül fent az űrhajó karaván, repül a férfi és repül vele a lány…”

Nálam így kezdődik a mese…
Majdnem a közepe, mert így jó. Talán neked feltűnt… hogy ez egy szám eleje.
Az élet számomra olyan, mint egy dal. Ami magával ragad és nem tehetsz ellene. Felveszed a ritmust és élvezed… Vagy nem…
A te döntésed nem az enyém, és túlzottan nem is érdekel: mit választasz.

Érzed, amit én is?

Nem vagyok az a kedves, bájos, naiv lány, mint aminek te hiszel. Mert bizony ennek hiszel, ha csak nem egy kurvának. Hiszel valaminek. Elképzeltél valaminek. Eltettél valahová.

Tele vagy előítéletekkel.

 Tudom, mert én is.

Emberek vagyunk.

861221411201441

Dolgokat rakosgatunk ide-oda a fejünkben, s közben észre sem vesszük a lényeget.
Mi lapulhat vajon a felszín alatt?
Nem nézek tévét, nem azért, mert ez a divat. Csupán nem érdekel az a szenny, ami ott megy. Talán van jobb dolgom is ennél, talán csak okos akarok lenni és nem szeretném tovább pusztítani az agysejtjeim.

Egy másik dal…
“Elgondolkodtam már régen, mi jó és mi nem az életben,
mit tettem jól és amit nem, lehet-e még változtatni valamiben.”

Sokszor kívántam éjfélkor… meg 22:22-kor azt, hogy bárcsak mindent visszacsinálhatnék. De rájöttem… hogy ha vissza tudnám csinálni… akkor sem tenném, mert más emberré válnék ezáltal…
Ezekből tanultam… fájdalmas leckék voltak, de mégis tanultam belőlük…
És így lettem én magam.

Sehol nem vagyok hozzád képest… talán.

 Nem tartom magam okosnak,
Se kedvesnek,
Se megbízhatónak,
Se szépnek,
Se jó arcnak akivel jót nevetgélhetsz,
Se másnak, amit mondjuk te elképzelhetnél rólam.

. . .

Összességében azt kell, hogy mondjam:
Egész jól vagyok, eléldegélek. Szépen. Csak nyugodtan.
Most ez azt jelenti nem vagyok mindig a toppon, de aggodalomra nincs szükség.
Hamar felveszem a ritmust és csak élvezem az “aktust”.
Sok olyan dolog történt amire nem vagyok büszke, amit inkább nem osztanék meg senkivel és ami nem sok mindenkivel történt meg.

Sajnos még nem találtam fel az időgépet…

Ahogy fentebb is írtam, igazából nem élnék a lehetőséggel.
Szóval néha napján rám jön a duzzoghatnék és jön az unalmas önsajnálat némi önostorozással, ami már majdnem mazochizmusnak tekinthető, de igazából jól vagyok.

Túlélem… és ez a lényeg!

Hozzászólás

Kategória: complicated, insomnia, mazochista, mizantróp, szemérmetlen, vágy