vágy kategória bejegyzései

Bizalom

Nehéz… nagyon!

Főleg nekem. Nem mondom, hogy irányítás mániás vagyok, de… szeretem, amikor a szálak a kezemben futnak össze.

Akkor mégis hogy lehet, hogy nem vallom magam irányítás mániásnak?

Szeretek spontán reagálni dolgokra. Megülni a váratlanul érkező hullámot, miközben sodródok az árral. Csak mert élvezettel tölt el.

DE

Ha érzelem kerül a gépezetbe, már más a helyzet. Ha nem érzem, hogy a kezemben futnak össze a szálak, akkor úgy érzem, hogy Damoklész kardja rögvest a koponyámba ékelődik.

Nem szeretem ezt az érzést…

Talán, ez az én karmikus keresztem, amit cipelnem kell és folyton ott motoszkál bennem küzdésre sarkallva.
Küzdelemre, hogy elnyomjam magamban a bizalmatlanságot, gyakoroljam a megbocsátást.

Miért?

Mert mindent egybe vetve, megérdemli. A saját rossz beidegződésem, vagyis… tapasztalataim által vált beidegződésem nem ok arra, hogy FBI ügynököt játsszak és ezzel az agyára menjek.

Magamat legyőzni miért ennyire nehéz?

Ha jobban… őszintébben bele gondolok… Előfordulhat, hogy saját magamba vetett bizalmatlanságom… bizonytalanságom az, amit kivetítek ily’ módon?

Bizony elő…

Frusztráló… piszkosul!

Az a gond, hogy minden eshetőségre fel szoktam készülni. Legalábbis próbálok.
Mi van, ha igazam van? Én meg megadom a bizalmat, a tiszta lapot aztán bumm, felsülök. Akkor mi lesz?

147119-trust-issues8208862534855449221.jpg

Összetörök! Rettegek, hogy összeszedhetetlenül.

Akkor mi lesz velem?

Tettem valamit, amiért a karma ezt a folytonos harcot akasztotta a nyakamba?

Önfejlesztés. Úgy látom elkerülhetetlen.

Tényleg csakis a változás az egyetlen állandó dolog!

Más is ilyen ingoványos talajon mászkál. Én vagyok az egyetlen ilyen gyenge lélek, aki emiatt rinyál? Talán ott van a kutya elásva, hogy magam sem hiszem, hogy szerethető vagyok? Hiszen, ha én nem tudom magamat, más hogyan tudna szeretni?

Hmmm… még egy pont, amit erősítenem kell az új Holdévben. Hol is tartok?
1. Bizalom
2. Őszinte megbocsátás
3. Lelki erősödés

Ma van az év első újholdja (ebben a pillanatban, 22:44:00-kor), jó időzítés az új dolgok elindításához. Holnap Holdújév, még egy érv az önfejlődésem elindításához. Igen, én hiszek az ilyesmiben.

Ha nem lennék ilyen makacs, szókimondó, karakán, akkor könnyebben menne, az biztos. De így, hogy ennyit kell nyelnem a fejlődés érdekében. Ennyi hév, indulat, amit most nem mondhatok ki, hogy magasabb szintekre szárnyalhassak. Őrjítő lesz, már előre érzem. Ez van. Hajrá, ugorjunk neki!

Hozzászólás

Kategória: complicated, férfiak, jókedvmókaéskacagás, mazochista, sex drugs rocknroll, szemérmetlen, vágy

Ismered a mesét?

“Repül fent az űrhajó karaván, repül a férfi és repül vele a lány…”

Nálam így kezdődik a mese…
Majdnem a közepe, mert így jó. Talán neked feltűnt… hogy ez egy szám eleje.
Az élet számomra olyan, mint egy dal. Ami magával ragad és nem tehetsz ellene. Felveszed a ritmust és élvezed… Vagy nem…
A te döntésed nem az enyém, és túlzottan nem is érdekel: mit választasz.

Érzed, amit én is?

Nem vagyok az a kedves, bájos, naiv lány, mint aminek te hiszel. Mert bizony ennek hiszel, ha csak nem egy kurvának. Hiszel valaminek. Elképzeltél valaminek. Eltettél valahová.

Tele vagy előítéletekkel.

 Tudom, mert én is.

Emberek vagyunk.

861221411201441

Dolgokat rakosgatunk ide-oda a fejünkben, s közben észre sem vesszük a lényeget.
Mi lapulhat vajon a felszín alatt?
Nem nézek tévét, nem azért, mert ez a divat. Csupán nem érdekel az a szenny, ami ott megy. Talán van jobb dolgom is ennél, talán csak okos akarok lenni és nem szeretném tovább pusztítani az agysejtjeim.

Egy másik dal…
“Elgondolkodtam már régen, mi jó és mi nem az életben,
mit tettem jól és amit nem, lehet-e még változtatni valamiben.”

Sokszor kívántam éjfélkor… meg 22:22-kor azt, hogy bárcsak mindent visszacsinálhatnék. De rájöttem… hogy ha vissza tudnám csinálni… akkor sem tenném, mert más emberré válnék ezáltal…
Ezekből tanultam… fájdalmas leckék voltak, de mégis tanultam belőlük…
És így lettem én magam.

Sehol nem vagyok hozzád képest… talán.

 Nem tartom magam okosnak,
Se kedvesnek,
Se megbízhatónak,
Se szépnek,
Se jó arcnak akivel jót nevetgélhetsz,
Se másnak, amit mondjuk te elképzelhetnél rólam.

. . .

Összességében azt kell, hogy mondjam:
Egész jól vagyok, eléldegélek. Szépen. Csak nyugodtan.
Most ez azt jelenti nem vagyok mindig a toppon, de aggodalomra nincs szükség.
Hamar felveszem a ritmust és csak élvezem az “aktust”.
Sok olyan dolog történt amire nem vagyok büszke, amit inkább nem osztanék meg senkivel és ami nem sok mindenkivel történt meg.

Sajnos még nem találtam fel az időgépet…

Ahogy fentebb is írtam, igazából nem élnék a lehetőséggel.
Szóval néha napján rám jön a duzzoghatnék és jön az unalmas önsajnálat némi önostorozással, ami már majdnem mazochizmusnak tekinthető, de igazából jól vagyok.

Túlélem… és ez a lényeg!

Hozzászólás

Kategória: complicated, insomnia, mazochista, mizantróp, szemérmetlen, vágy

Kik is a valódi állatkínzók?

“A divat múlandó, de a stílus örök!”
Coco Chanel

Milyen igaz…!

FB_IMG_1579379863388

Vannak dolgok az életben, amik mindig is stílusosak maradnak. Ezek természetesen nem mindig a legolcsóbb dolgok, de nem is megfizethetetlenek. A kérdés csak az, adott ember inkább mennyiséget, vagy minőséget akar.

Én az utóbbihoz sorolnám magam.

Természetesen ezek a dolgok is felhígultak. Vagyis, elterjedtebbek lettek a hígult változataik, amiknél már oda a stílusosság. Milyen szomorú!

Több végzettségem, szakmám van. Akad közötte olyan, ami kimondottan a pénzhez köthető. Közvetlenül. Akad olyan, ami akár kiegészítője is lehet az előbbinek, de inkább közvetetten köthető a pénzhez. Utóbbi egyben nagy szerelem is, egész életemben az volt, végig kísért, és az is lesz.
Ami a probléma, hogy mostani társadalmunk egyik felhígult stílus jegyéhez köthető, ha nem a legeslegfelhígultabbhoz.

Természetesen, megvan az a bizonyos rétege ennek is, ami még hozza magával azt az érzést, amikor mondjuk egy nem csak szép, de erős kocsiba is beülsz. Amikor kattintasz a polaroid géppel és várod, hogy megjelenjen a kép a fotópapíron. Amikor felhúzod a combfixet a harisnya tartóval vagy belebújsz egy időtlenül lenyűgöző fűzőbe. Amikor az a bizonyos fekete magassarkú cipő, aminek piros a talpa felkerül a lábunkra. Amikor felbontunk és megízlelünk egy minőségi bort vagy pezsgőt. Amikor a Férfi beteszi nap végén a zongora lakk óratartójába az aznap viselt óráját, hogy másnap az adott naphoz legjobban illőt válassza ki. Mind-mind hozza magával azt a bizonyos sokat emlegetett érzést!
Ezek persze nem a legolcsóbb, de igenis megfizethető dolgok, ha valaki érti a minőség és mennyiség közötti differenciát.

WCK4FMG8

Még egy példa a végére:
Amikor örömödet leled haza érve, hogy nem csak egy jó vérvonalból származó csodaszép kutyád van, ami emiatt nem csak egészséges genetikával bír, de okos is. Tanítható, gyönyörűen dolgozik, amit nem mellesleg imád és ezáltal olyan érzés vele séta közben végigvonulni az utcán, ami csak az előbbi felsorolásokhoz fogható, de túlmutat azon… legalábbis esetemben.

El is érkeztünk a lényeghez.

Amikor az embernek valami nem csak hobbi vagy szakma, hanem életcél és olyan rajongás, ami az őrület határait súrolja, kicsit érzékenyebb a témával kapcsolatban.
Főleg, ha sok tudatlan azt hiszi magáról, hogy szakavatott a témában.

Nekem ilyenek a kutyák.

Mióta az eszemet tudom imádom őket, nem csak azt a stílust amit képviselnek, hanem a hűségüket, bohókás jellemüket és tényleg mindent megtennék, hogy a lehető legjobbat nyújthassam nekik. De sajnos a mostani mindent és mindenkit megakarunk menteni trend ide is elhozta a veszélyes felhígulást. Túlságosan is.

Azt hittem, ha terjesztem az igét, segítek átadni a tudást, hogy kell velük bánni, jót akarni nekik úgy, hogy elfogadjuk nem emberek, akkor nem csak a gazdák szeme nyílik fel, de kedvenceik is boldogabb életre számíthatnak.

Nem így lett! Hogy miért? Mert az ember gyenge, és megerősítést vár el gyenge lelkéhez a kutyától, csakhogy ez nem így működik. Ebből lesznek a frusztrált, ideggyenge és beteg lelkű állatok! Azt hiszik sokan, mindent megadnak kedvencüknek és ők vannak értük, pedig szegény pára van a lelkileg gyenge gazdijáért, mert az támaszkodik rá és nem fordítva, ahogy lennie kéne.

Tisztelet a kivételnek, mert olyan is van szerencsére.

Nem jog kutyát tartani, hanem kiváltság!

Ez nem elhanyagolható tény! Sajnos, ezt elfelejtik és ez vezetett a felhíguláshoz.
A sok olyan szaporított állathoz, aminek örökbe fogadása és megvétele az igazi állatkínzás! Mert ezzel, hogy smucig módon minél kevesebbet szánunk egy kutyára, megyünk az olcsóság felé és a szaporítók munkáját támogatja a magát nemesnek hitt divat társadalmunk. Pfff, szánalmas!
Nem az az állatkínzó, aki bőrkabátot, vagy szőrmebundát visel. Nem azoknak kell az állatok jogairól papolni, akik húst is esznek.
Igenis akik szaporítótól vásárolnak, örökbe fogadják ezeket a szaporítók által vagy felkészületlen gazda által kitett ideggyenge, beteg egyedeket azok az igazi állatkínzók!

Drágáim, nyeljétek be a békát, egy valamire való tenyésztőtől vett kutya, ami egészséges is és boldog élete lehet, mert rendelkezik idegrendszerrel és ellenőrzött felmenőkkel, az 1000-1200 eurótól kezdődik! Sok? Pedig ehhez még elengedhetetlen, hogy elvidd szakemberhez rendszeresen, hogy te és kedvenced kihozzátok magatokból azt, ami a megfelelő és boldog együttéléshez kell. Sok? Képzeld kozmetikushoz is rendszeresen kell egészségügyi szempontból járatni. Nem, ezt sem tudja egy gazda se otthon elintézni, akárcsak az előbbit, mert fingja nincs egyik szakmához se, csak baleset lenne belőle, ha egy laikus nekilát oktatgatni, meg ollózgatni otthon. A felmerülő alap orvosi költségeket még nem is említettem, illetve az idődet ezeken felül, amit rájuk kell szánni. Sok? Akkor neked nem kell kutya!

DE

Az ilyen egészséges kutyának nevethető kedvenc egy igazi stílus jelkép, amin nem fog az idő vasfoga. Ami nem csak küllemre, de jellemre, viselkedésre és munkára is első osztályú és élete végéig olyan szeretetben és örömben fogja gazdáját részesíteni minden feszültség és felesleges orvosi költségek nélkül, ami egy fénypont lesz a hétköznapjainkban.

Ne áltassátok magatokat, hogy erre a szaporítós és örökbefogadott is képes, mert nem. Beteg lesz, rengeteg pénz elmegy rá, majd meghal, mert a genetikán javítani nem lehet ha ellenőrizetlen kezek alkották és ott marad a gazdi egyedül kutya nélkül, a fájdalmával, hogy idő előtt jött a búcsú.
Vagy megkapja többször otthon és haptákba vágja magát ember létére, mert Fifike bizony genetikai selejt és szegény nem érti miért bántja az ételt adó kezet, de bizony bántja. Mert egy állatkínzó, aki történetesen a gazdája, támogatta elhozatalával a szaporítókat. Gratulálok!

Tudom, mondandóm nyers és kemény,
de minden szava igaz!

Hát nem lenne csodásabb, ha az ember, amiért fizet, ott áll mellett 10-15 évet? Egészségesen, miközben odaadó a családjával, és a gyereket se kell tőle félteni? Nem jobb, egy olyan kutya, akit megdicsérnek sétáltatás közben, hogy milyen gyönyörű és nem kapja meg azt a kezet, ami simogatás gyanánt felé nyúl?

Dehogynem!

Higgye el nekem mindenki aki nem szakmám béli. Nem, nem értetek hozzá! Igenis kell szakértő segítséget kérni, ez nem ciki! Sok, ha nem az összes balesetet megelőzheti!

Ami pedig nagyon fontos, a kutya nem ember! Ez a legszebb az egészben! Úgyhogy ne viselkedjünk velük úgy és akkor nem csak a gazdik, de kedvenceik is boldogok lehetnek.

Ha ezeket szem előtt tartanánk,
visszakaphatnák végre igazi helyüket
a stílus oltárán!

20200116_004253

Hozzászólás

Kategória: complicated, dog, elegant, jókedvmókaéskacagás, style, szemérmetlen, vágy, vonzódás

Gyógyszertár

Kettő pénztár használatban, éppen kiszolgálás folyik. Lévén átgyalogoltam az egész városon egy termékért, ami remélem itt már nem hiánycikk és lévén kurva hideg van és még a hasam is fáj, így most határozottan jól esik, hogy a kellemes melegben kicsit várni kényszerülök.

Következő vásárló is betér, köszön, hangjából idősnek tippelem. Nem sokáig marad a tippem tipp, hiszen a következő, amit agyam felfog és vészriadóként lángra lobbantja magát az a határozott kéz érzete a hasamon, amint simogató mozdulatokat végez és a hölgy penetráns időskori lehelete az arcomban.
– Kismama? – vigyorog a képembe, amiről minden leolvasható, ami átfut az agyamon és ami nem épp nyomdafestéket tűrő és ennek ellenére még vigyorog.
– Már ne is haragudjon, de azonnal lépjen el tőlem! – reagálok hidegen, elutasítóan valami olyan ábrázattal vegyítve, ami miatt a vén szipirtyó lesüti mosolyát és hátra hőköl. Helyes, ezt akartam elérni.

gyógyszertár II

– Kérem ne jöjjön közelebb, hagyja meg a személyes teremet! – utasítom határozottan, de még szerintem illedelmesen.
– Kedves akartam lenni.
– A családjával legyen az, ne egy vad idegennel!
Erre elfordul és toporog magába.

A helyiségben jelen lévők közül persze, senki nem szól bele, nehogy véleményt kelljen nyilvánítani.
Meghúzza magát a közönség, mint az engedelmes kotorékeb, akinek a lánc és moslék is jó, csak szánalmas életében egyszer nehogy határozottan, felnőtten és felelősséget vállalva kelljen viselkedni.

Bezzeg, pletykának jó lesz, hogy “Jajjj, mit láttam ma a melóban/gyógyszertárban!” és olyan nagy hanggal mesélik majd kiegészítve saját véleményükkel, mintha verset szavalnának. Akkor bezzeg, a barátok, családtagok előtt nagy a szájuk, van ám véleményük. De amikor senki nem ismeri őket, egyedül vannak, csak magukért felelnek, semmi…

De ez mellékes, nem is kell beleszólniuk, nem az vagyok, aki megerősítésre szorul. Csupán puszta megállapítás volt a másodperc tört része alatt…

Egy pillanattal később gondolataim végéhez érve, fiatal új munkaerő jön, nyit egy új pénztárat.
Megindulok, mivel én vagyok a következő, erre “kedveskedni akarok vén szatyor” odalép és már mondja az eszeveszettül és mindenkinél fontosabb kérését. Nem izgatom túlságosan magam, oda lépve mellé a szavába vágok.
– Elnézést, de érkezési sorrendet tekintve én vagyok a soros.
– Aki a kedvességet nem becsüli az várjon tovább.
– Maga nem kedves volt, hanem tolakodó, de most már bunkó is lett. – köpöm oda neki.
Majd ellépek hátrébb, várok a soromra… újfent…
Szipirtyó pedig darálja a gyógyszer adagját, és zokszó nélkül ugranak is és hozzák neki, kapja, mint a munkakutya a juti falatot a jól végzett dolgáért…

Azóta jött még egy vásárló, már ő is fülel a többi delikvenssel együtt, hogy mit pletykálhat tovább, minek volt ő a részese ma. De szólni, hogy ez nem így működik akár ő, akár az eddig jelen lévők vagy ne adj isten a gyógyszertári dolgozók… most amikor már szólhatnának… na az már nem játszik.

Mindenki valamit keres az unalmas életében, amit izgalmasnak találhat, de részt nem vesz benne, csak nézőnek szeret lenni. Név nélkül, ha tehetné még arc nélkül is.

Na ilyen manapság egy Facebook poszt a kommentárjaival a való életben.

Semmi.

Hogy miért?

Mert itt tenni kellene… reagálni, álláspontot foglalni és ami a legnyomósabb érv a passzivitásuk magyarázatához az az, hogy ezt mind az arcuk felvállalásával kéne, hogy történjen.

gyógyszertár

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, pregnancy, szemérmetlen, vágy