Dicséretre méltó?

Szeretem, ha szidnak!

Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki szereti, ha szidják.
Megkérdőjelezhető öröm, az igaz. De csak így kapok megerősítést a sikereimről. Egyenes, őszinte megerősítést!

Élettapasztalatom szerint, akiket dicsérnek rendszerint semmiben sem kiemelkedők és nem különböznek az emberek hétköznapi tömegétől… ezért is dicsérik őket.
Nagyon sztereotípikusak és egyszerűek, van bennük valamiféle élet, emberi boldogság, siker megfűszerezve néhány helyi problémával.

Személy szerint az ilyenek nem inspirálnak…
őszintén szólva…
hidegen hagynak!

A másik oldala ennek a megfigyelésemnek, hogy az igazán okos és sikeres emberek elég sok szidalommal találják szembe magukat.
A legkiválóbbak nem csak tudósok, celebek, hanem azok az emberek is akik közemberek, de saját környezetükben valamiben másokhoz képest kiemelkednek hajlamosak nagyon kemény kritikával és a tömeg gyűlöletével találkozni.

Hogy miért?

Mert irigységet, fekete negatívságot és félreértést okoznak! Csakis azért, mert nem sztereotípikusak és a hétköznapi emberek számára így a saját életük csak egy lassú elnyűtt keringő érzetét kelti, amiben nincs semmi izgató, váratlan, csak az elmúlás felé sodró unalmas bizonyosság és megszokás. Ezt ezek az emberek hajlamosak biztonságnak hívni… tévesen!
Az ilyen emberek egyszerűen remegni kezdenek, amikor az előbb említett sikeres embereket látnak, mert nagyon tisztán értéktelennek érzik magukat az ilyen személyiségek közelében.

A “sikeres” kifejezés nem beskatulyázható.
Megfoghatatlan és ezer arcú szó,
mert a sikert mindenki önmagához képest méri!

Ha az interneten látok valakiről egy csomó negatív, utálatos kritikát, mindig felkelti az érdeklődésemet. Elkezdem tanulmányozni és mindig rá kell jönnöm, hogy ez egy unikum, egy igazán értelmes és érdemes személyiség.

Olvastam egyszer egy idézetet, ami nagyon megragadt bennem:

“Annyi utálatos dolog van benned, hogy biztos vagyok benne, hogy csodálatos ember vagy!”

Ezért szeretem, ha szidnak…

Így látom, hogy előre fele menetelek úgy, hogy lábnyomot hagyok magam után. Nem pedig egy már meglévőbe lépkedek.

Előre lépek, cselekszem és ha nincs tetteim nyomán gyűlölet, – amit nem mernek a szemembe mondani, de a kisugárzásuk és titkosnak szánt lopott pillantásuk tagadhatatlan – akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy jó irányba haladok-e?
Végülis, ha nincs gyűlölet, hanem irányomba mindenki boldog és elismerő, akkor nagy valószínűséggel katasztrofálisan csökken az energiaszintem és kezdek sablonossá válni…
Szerencsére, ez eddig nem jellemző az életemre!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, mizantróp, szemérmetlen

Szombat reggeli agyf@sz…

Ez az új trend, hogy a vírus intézkedésekről írt véleménynyilvánítás miatt töröljük az ismerőseinket!?!?!?!?

Bezzeg a sok idegesítő poszt, ami cseszi az ember agyát, amiatt nem töröl senki ismerőst, csak rinyál, hogy a “Like” meg egyéb gombok mellett lehetne “Ki a f@szomat érdekel” gomb is…

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, mizantróp, szarkazmus, szemérmetlen

Anyák napja szarság

Anyaként töltöm ezt a napot. Életemben először és ha Fortuna kegyes hozzám, ez így is marad halálom napjáig.

Félreértés ne essék, vannak dolgok amiket én is tisztelek. Az Anyai lét is ilyen, noha pont annyira hétköznapi, mint különleges. S tán pont ezen mivolta nyeri el tiszteletemet.

DE

Egyrészt nem gondolom, hogy ezt egy napba bele kéne sűríteni, hisz’ minden nap hálával kéne adóznunk az Anyáknak. Illetve nem gondolom, hogy ez másra tartozna. Lehetne ezt szépen csendben, tényleg tisztelettel intézni.
De nem, ebből is egy nyavalyás ünnepet kell kreálni, hogy a kisebbségi és egyéb komplexussal és saját önértékelésükkel is küzdő emberek felszínes módon mutogathassák másoknak, hogy mennyire jók és különlegesek és hálásak is ők valójában…

I-Have-Missed-My-Mom-Every-Single-Day

Egy nap, amikor azok akiknek egy Anya nem adatott meg, vagy már elvesztették még nyomorultabbul érezzék magukat, mert csodás társadalmunk a képükbe nyomja ezt a tényt akarva-akaratlanul “ünnep” köntösbe bugyolálva.

Vagy mondok jobbat!

Egy nap, amikor azok, akiknek nem adatott/adatik meg az, hogy Anyává váljanak szarul érezhessék magukat és kereshessék magukba a hibát:
“Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”, “Mit rontottam el?”, “Bennem van a hiba, vagy a Sors ilyen kegyetlen?”, “Más miért lehet Anya? Én miért nem? Én miért nem lehetek az a bizonyos “Más”, akinek ez sikerül?” és a többi és a többi…

Amíg felnőtté válunk, szüleinken, társadalmunkon és környezetünkön keresztül kapunk, vagy inkább belénk ivódik egy értékrend. Mi a jó és mi a rossz, mit kell tisztelni és mit megvetni…
Mi van, ha a kapott értékrend satnya és lehúzó? Ha a jó lelkeket csak sivárságba, önmarcangolásba taszítja, hogy a lelkileg sérült és gyenge emberek jobbnak érezhessék magukat ilyen kicsinyes módon?

Van az a fals mondás, hogy mindenki egyenlőnek születik. Persze, ez hazugság, de mi van, ha ezek csak ennek az illúziónak az igazolására teremtettek?

Úgy vélem, ennél az ünnepnél semmi nem tolja jobban a képünkbe azt, hogy nem vagyunk egyenlőek. Ami igaz… de pont azért vagyunk többek mi, azért vagyunk emberek, hogy lehetőségeinkhez mérten a legjobbat kihozva magunkból éljünk.

pinpng.com-raven-feather-png-5860007

Ez az ünnep pedig véleményem szerint, az egyik legembertelenebb a maga meztelen, csupasz valójában. Mert a hálát nem egy nap kell éreznünk… de ez az egy nap tökéletes, hogy másokkal éreztessük, mi mennyivel jobbak vagyunk, ráadásul olyan köntösbe bújtatva ezt, ami érzéketlen, már-már könyörtelen, ha azokat is figyelembe vesszük, akik az Anyai lét vagy Anyai személy hiányát kénytelenek elviselni.

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, szemérmetlen

Baklava, a posztapokaliptikus világ hűtőinek kincset érő rejtett finomsága

Akik szeretnek zombis játékokkal időt eltölteni, azoknak biztosan ismerősen cseng a Dying Light név. Ha fel kéne sorolnom a számomra TOP 5 játékot jelentő neveket, nálam biztos előkelő helyen szerepelne!

Ha pedig túl kell élni, akkor túl kell élni!

Na ebben bizony – egy olyan világban – tuti segítene egy-egy elhagyatott hely, elhagyatott hűtőjében fellelt baklava.
Kevés mennyiségben is irdatlan kalória, egyenlő túlélés. Kell ennél többet érő kincs?

Nem!

Igaz, nincs zombi apokalipszis. Csak korona világjárvány. Meg bezártság és kijárási korlátozás. Szájmaszk viselési kötelezettség… és természetesen, el ne felejtsem a kihagyhatatlant: Győrfi Pál!

Nem tudom melyik variáció jobb…

Na ezek bizony vannak… körítve sok beszűkült, ostoba, megvezethető emberrel.
Mindegy is, ebbe nem kívánok bele menni és részletesebb véleményt nyilvánítani, sokkal fontosabb téma a mai.

Mégpedig a baklava!

Férjem közölte, hogy édeset enne. Persze hozzá tette, nem muszáj, csak örülne, jól esne neki.
Na puff, ugyan mikor tudok én nemet mondani!? De itt a pici 2 hónapos kis csöppségünk, akinek bizony vannak “csak Anya kezében van összkomfort és világbéke” pillanatai.

Kellett valami könnyen, gyorsan elkészíthető. Ami kielégíti egy megrögzött hedonista ritkán előbújó édesség iránti vágyakozását. Itt jött a képbe a baklava!

Szóval, ha bárki unja a korona mizériát, van fölös ideje, energiája és levegője a szájmaszk mögött, az készítse el ezt a koronát érdemlő ízlelőbimbóknak tömör gyönyört okozó édességet. Meg fogja koronázni a napját, az holt biztos!

Hozzávalók:
– réteslap (2×9 lap)
– 650 g cukor
– 100 g méz
– 400 g darált dió
– 1 ek. fahéj (őrölt)
– vaj vagy margarin
– 3 dl víz

20200422_224700

Előszőr egy edénybe bele öntjük a vizet, fahéjat, a mézet és 250 g cukrot. Indukciós tűzhelyen 9-es fokozaton (normál tűzhelyen erős lángon) összeforraljuk homogén állagúra kb. 10 perc alatt. Majd a kapott szirupot félre is tehetjük, amíg maga a süti el nem készül.

Előmelegítjük a sütőt légleveréses módban 180 fokra. Amíg bemelegszik összeállítjuk a baklavánkat!

20200422_224824

Egy edényben összekeverjük a 400 g darált diót a megmaradt 400 g cukorral, majd félretoljuk, amíg meg nem töltjük vele a réteslapokat.

Photo Collage_20200422_225034344

Megolvasztjuk a vajat. Ha időközben elfogyna, olvasztunk még hozzá.
Egy tepsinek az alját, amibe a réteslapok elférnek, kikenjük a megolvasztott vajjal. Rárakunk egy réteslapot, majd azt is megkenjük vajjal és rétegezhetjük rá a többit. Minden egyes lapot szépen kikenünk, így elhasználva 9 darabot.

Ezt követően a cukros diónkat ráöntjük a 9 kikent lapja. Elsimítjuk, hogy egyenletesen befedje mindenhol.

Jöhet a következő 9 lap.

Photo Collage_20200422_225139108

Az első réteslapot, amit a diós töltelékre teszünk, mind a két oldalt megkenjük, hogy kevésbé csúszkáljon. A fennmaradó lapokat is egyesével megkenjük.
A legutolsó réteslap legtetejét is vajazzuk, majd fogunk egy éles kést és előre felszeleteljük a sütit.

Photo Collage_20200422_225312222

Betesszük az előmelegített sütőbe 30-40 percre (sütőtől függően)! Nekem személy szerint 33 perc elegendő szokott lenni.
Amikor ezzel megvagyunk, az éppen kivett forró baklavára rákanalazzuk az előre elkészített fahéjas szirupot és hagyjuk állni minimum 30 percet.

Fogyasszuk jó étvággyal!

De előtte ne felejtsük levenni a szájmaszkokat
és alaposan kezet mosni!
Esetleg megkínálni Győrfi Pált is szigorúan 1,5 méterről!

20200422_225344

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, gamer girl, korona, mertmegérdemlem, mizantróp, recept, szarkazmus